Végre a dobogón

Több mint egy hete meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, de eléggé meg voltam fázva és programom is volt bőven, de most bepótolom ami akkor elmaradt. Ez volt az első olyan év, hogy megfogadtam magamnak, hogy ahogy lehetőségem és időm engedi megpróbálok minél több pályázaton elindulni. Tizenegy pályázatra küldtem be munkákat, és ebből kilenc pályázat kiállítására tizenöt képem jutott be, ebből legutóbb az Az ajtó című fotóm, és A lélek tükre című képem pedig dobogós (második) helyen végzett. Azt hiszem zöldfülűként ez sokkal nagyobb érdem mint amit egy évvel ezelőtt el tudtam volna képzelni, főként azért mert rengeteg mindent kell még megtanulnom. Ami ennek az egésznek az érdekessége, hogy minden egyes pályázatot, külön felkészülés előzött meg, nem csak “levettem a polcról” egy képet hanem egy pár kép kivételével mindegyik arra az alkalomra készült. Azt hiszem ez az amiből rengeteget tanultam ebben az évben. Fontos még megemlíteni a barátaimat és közeli ismerőseimet is, akik mindig segítettek nekem akár ötletelésről volt szó akár modellekre volt szükségem. Én kivétel nélkül élveztem velük a közös munkát és mindig nagyon jól éreztem magam. Lentebb a két kiállított képem látható a teljes kiállítás anyaga pedig itt érhető el. Minden kiállítottnak gratulálok, és köszönöm a segítséget modellemnek!